Somlói borvidék

A borvidéket alkotó három bazalt kúp a Kisalföld déli határán emelkedik ki a síkságból. A névadó, és legnagyobb területtel rendelkező Somló-hegy (432m) mellet a Ság-hegy (279m) és a Kissomlyó (220m) alkotják.

Geológiai szempontból szoros rokonságban állnak egymással, mivel mindhárom termőhelyen a szőlőtermelés szempontjából meghatározó talajösszetétel a felső agyagos-löszös vályogtalaj alatt bazalttörmelék, ami különböző mértékben takarja a következő réteget alkotó vastag tavi homokos-agyagos üledéket. Ezen elemek együttesen okozzák a somlói borok jellegzetes, egyedi, ásványos-minerális ízvilágát.

Térkép letöltése

4-5 millió évvel ezelőtt kezdődött az a vulkánikus tevékenység, aminek következtében a Balaton-felvidéki tanúhegyeken látható bazalttömeg megolvadt kőzet formájában felbugyogott a Föld mélyéből. Ezt megelőzően a Pannon tenger, majd utódja egy hatalmas bel-tó hullámai borították a felszínt évmilliókon keresztül, ami a megváltozott éghajlat hatására kiszáradt és helyenként több száz méteres agyagos-homokos üledéket hagyott maga után. A felszíni repedésekből kiömlő lávatömeg bazalt-tóként dermedt rá erre a felületre. A felszín kiszáradása tovább folytatódott, és a szél, valamint a területen átszáguldó folyók eróziós hatásának következtében mintegy 150-200méterrel lepusztult. A kemény bazalt-sapka azonban nem engedte elhordani az alatta elterülő laza üledéket – ráborulva megvédte - és ez által fokozatosan kiemelkedett a felszínből. Ezért nevezzük, Balaton-parti rokonaikkal egyetemben, tanúhegyeknek ezeket a képződményeket.

A sokéves átlag szerint évente 1950-2000 órát süt a nap, a csapadék mennyisége 650-700mm, az éghajlatra a kontinentális hatás a legerősebb.

A borvidék szőlővel fedett területe 712ha (2007.), amiből több mint 500ha a Somlón és környékén található.

A szőlőtermesztést már a kelták is elkezdhették, de a rómaiak minden bizonnyal készítettek itt bort, ugyanis a hegy lábánál helyezkedett el a feltárásra váró Mogetiana nevű városuk, és amint tudjuk, ahol ők megtelepedtek, és az adottságok megvoltak a szőlő termesztéséhez, akkor azt nagy szorgalommal művelték.

A szőlőkultúra meglétének első írásos bizonyítéka a IX. századból származik, amikor a Somló a Frank Birodalmon belül a Salzburgi Érsekség fennhatósága tartozott, és az egyházi birtokok felsorolásánál említik a hegyet, a körülötte lévő erdőket, réteket, szántókat és szőlőket.

Honfoglaló őseink tehát - akik legkésőbb Levédiában már megismerkedtek a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel – itt valószínűleg művelt ültetvényeket találtak. A borkultúra aztán vagy virágzott, vagy éppen pangott az évszázadok során, attól függően, hogy az itt lakók békés, vagy viharos időket éltek. A jobb korszakokban volt meg igazán az a fizetőképes kereslet, ami lehetővé tette a kiváló minőségű – de a költséges művelés miatt drágább - somlói borok messze vidékre is történő értékesítését. Legendák születtek arról, hogy míg más, gyenge borok egy tengeren túlra történő szállítás során élvezhetetlenné váltak, addig a somlói hordók a kirakodást követő egy hetes pihentetés után is ugyanazt a minőséget mutatták, mint az indulásnál.

A két világháború közti időszak igazi aranykor volt a borvidék történetében. Hamvas Béla és Márai Sándor ekkor írták le gondolataikat a termőhely borairól. Bár őket inkább filozófiai és irodalmi alkotásaikról ismerjük, borértő voltukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a somlóit mindketten a Világ legjobbjai közé sorolták.

A szocializmus évtizedei egyértelműen negatív hatással voltak a Somló ismertségének szélesítésére, hiszen a jelszó: „sokat és olcsón” az adottságokkal teljesen ellentétes irányt mutatott. A nehezen művelhető magas minőséget adó felső területekről leszorult a nagyüzemi szőlőtermesztés a hegy szoknyájára, és ebből a termésből készített borokkal is inkább más tájak gyenge lőréit javították. A nadrágszíj parcellázott teraszokat pedig fillérekért osztogatták az azokat több-kevesebb lelkesedéssel/szakértelemmel művelők között.

A rendszerváltás után csigalassúsággal, de megkezdődött az egészséges visszarendeződés, amely napjainkig tart, virágzó ültetvényekké alakítva a hajdan büszkén virító egyházi-világi birtokokat. Az 1990-es évek közepén Györgykovács Imre és Fekete Béla nevével fémjelzett minőségi borkészítés a Kreinbacher Birtok 2003-as indulása után a Hollóvár, Laposa Birtok, Dénes Hegybirtok mellett még több kiváló minőséget nyújtó szereplővel bővült. A borászatok után pedig a borturizmus fogadására készülő beruházások is soha nem látott lendületet vettek. A folyamatosan épülő biztonságosan használható utak, múzeumok, felújított tájpincék, korszerű pálinkafőzde, szálláshelyek, éttermek és konferencia központ várják hamarosan az ide látogató Somló rajongókat.

A filoxéra vész előtt az ültetvények ugyanolyan vegyes fajtaösszetételt mutattak, mint a Kárpát-medence más vidékei. A bakator, bajor, mézes, lisztes, kéknyelű stb. régi fajták mellett szigeti néven a furmint, juhfarkú néven a juhfark is megtalálható az első fajtafelsorolásokban. Kevesen tudják, de a kékszőlő fajták (kék muskota, csókaszőlő, cigányszőlő, kék kadarka, „tüskés seggű” fekete, stb.) ugyanúgy 20-30%-ot képviseltek, mint a többi régióban.

Napjainkra számos, mondhatni túl sok szőlőfajtát lehet somlói néven forgalomba hozni. Azzal azonban szinte minden termelő egyetért, hogy az igazán idevaló tőkék a furmint, hárslevelű, juhfark és az olaszrizling. A juhfark különösen összeforrt a Somlóval, hiszen ez a hektikus fajta kizárólag itt képes kiemelkedő minőséget produkálni.

Somló térkép

Somló térkép letöltése (1.9 MByte)